Láthatatlan lépcsőfokok.

Gyerekként imádtam bűvészeket nézni.

És az egyik kedvencem Dynamo volt. Számomra ő volt az egyik legjobb bűvész, akit akkoriban látni lehetett.

Volt egy trükkje, amelyben úgy tűnt, mintha a vízen járna. Fiatal keresztényként néztem ezt a tévében, és emlékszem, egyszerre voltam lenyűgözve és egy kicsit megrémülve.

Ott ültem, és azt gondoltam: „A francba. Azt hittem, erre csak Jézus képes.”

Persze illúzió volt. A trükk egyik feltételezett magyarázata egy átlátszó emelvény, amelyet közvetlenül a víz felszíne alá helyeztek, a nézők elől elrejtve.

Az elképzelés az, hogy az emelvény elég közel van a felszínhez ahhoz, hogy járhasson rajta, de a víz alatt marad, ezért nem látod, mi tartja őt.

A közönség szemében a semmire lép.

De a lába alatt van valami szilárd.

Láthatatlan lépcsőfokok.

Életem nagy részében Istennel jártam, és olyan családban nőttem fel, amely szintén Vele járt. Ezért nem tudok nem arra gondolni, milyen gyakran érződik pontosan így az élet Istennel.

Isten arra hív, hogy lépj egyet. Magad elé nézel, és csak vizet látsz.

Semmi ösvény. Semmi látható alap. Semmi, ami megmagyarázná, hogyan helyezhetnéd oda a súlyodat úgy, hogy állva maradj.

És rögtön félelmet érzel.

„Istenem, ha odalépek, egyenesen át fogok zuhanni rajta. Nincs ott semmi, ami megtartson.”

De mi van, ha VAN?

Mi van, ha a lépcsőfok már ott van, és csak te nem vagy még képes látni?

Gondolj egy pillanatra arra az elrejtett emelvényre.

Az, hogy látod, vagy nem, semmit sem változtat azon, hogy képes megtartani a súlyodat. Nem akkor válik szilárddá, amikor észreveszed. Már azelőtt szilárd volt, hogy tudtál volna róla.

De ha a szélén állsz, és nem vagy hajlandó letenni a lábad, amíg a szemed nem bizonyítja, hogy van valami a víz alatt, talán soha nem fedezed fel, mi tarthatott volna meg.

És szerintem itt lép be a hit.

Néha Isten mozdulásra hív, mielőtt megmutatná, mi fog megtartani.

Azt kéri, hogy bízz a szavában, még mielőtt megnyugtatna a lábad alatt érzett szilárd talaj.

ELŐBB jön a lépés. A felfedezés UTÁNA.

Felemeled a lábad egy ismerős helyről. Olyan hely felé mozdítod, amely látszólag képtelen megtartani. Minden, amit látsz, azt mondja, hogy maradj ott, ahol vagy.

Mégis megteszed a lépést, mert bízol Abban, aki azt mondta, hogy van hol megállnod.

És ahogy ráhelyezed a súlyodat, biztos talajt találsz a lábad alatt.

VAN ott alap.

Azt hitted, az ürességbe lépsz, pedig olyasmire léptél, amit Isten végig látott.

Számomra ez a gyönyörű benne.

Az igazság az, hogy hitben lépni valójában csupán illúzió, mert az a láthatatlan lépcsőfok végig ott volt. Csak hit kellett ahhoz, hogy higgy abban, amit még nem láthatsz.

És néha azt gondolom, Isten éppen azért hagyja láthatatlanul a lépcsőfokot, mert ez a PRÓBA.

Jobban bízol Benne, mint abban, amit látsz?

Ha megmutatná az egész emelvényt, minden lépcsőfokot, és pontosan azt, hová vezetnek, úgy mehetnél előre, hogy a saját látásodra támaszkodsz.

De amikor nem látod, az Övében kell bíznod.

Mi azt mondjuk: „Istenem, mutasd meg a talajt, és akkor lépek.”

Néha Ő azt mondja: „Lépj, és megtalálod a talajt.”

„Mert hitben járunk, nem látásban.” 2Korinthus 5:7.

JÁRUNK. Mozdulunk. Olyan helyre helyezzük a súlyunkat, amellyel kapcsolatban a szemünk még nem tud megnyugtatni.

Aztán elérkezünk a következő lépcsőfokhoz.

Mert attól, hogy egyszer szilárd talajt találtál a lábad alatt, Isten még nem mutatja meg hirtelen az egész lépcsősort.

Állsz valamin, ami megtartott. De előtted újra víz van.

Egy újabb beszélgetés. Egy újabb döntés. Egy újabb ismeretlen életszakasz. Egy újabb pillanat, amikor nem látod, hogyan találsz majd támaszt.

És újra azt kéri, hogy bízz Benne.

De ezúttal van mire emlékezned.

A talaj a lábad alatt egykor az a lépcsőfok volt, amelyre féltél rálépni.

Nem láttad, hogyan jutsz át azon az időszakon. Nem tudtad, honnan jön majd az erő. Fogalmad sem volt, hogyan találsz biztos talajt a lábad alatt.

És mégis itt vagy. Ott állsz, ahol egykor azt hitted, el fogsz süllyedni.

Ez nem azt jelenti, hogy az út fájdalommentes volt. Azt jelenti, hogy olyan támaszt fedeztél fel, amelyet az indulásod helyéről még nem láthattál.

Akkor miért feltételezzük olyan gyorsan, hogy pont a következő láthatatlan lépcsőfok nem fog megtartani minket?

Isten nem azért hozott el idáig, hogy a szélén magadra hagyjon.

Amikor előrehív, tudja, mi van a felszín alatt. Tudja, hogyan fog megtartani, még akkor is, ha te még nem látod, hogyan fogsz megállni.

Nem kell minden kérdést eltüntetned, mielőtt mozdulsz. Nem kell érezned a talajt a következő lépésed alatt úgy, hogy közben mindkét lábadat pontosan ott tartod, ahol van.

Eljön a pillanat, amikor a bizalomnak lépéssé kell válnia.

És ha most éppen itt tartasz, szeretnélek bátorítani. Ami előtted semminek látszik, talán csak egy újabb láthatatlan lépcsőfok, amelynél Isten azt kéri, hogy bízz Benne.

Tedd meg a hit lépését.

Hagyd, hogy a lábad fedezze fel azt, amit a szemed nem lát.

- Adam